II. világháborús magyar katonai veszteségi adatbázis

– ami a számok mögött van

Miben ad újat a „II. Világháborús magyar katonai veszteségi adatbázis”?

A II. világháborús magyar veszteségek hozzávetőleges számai, nagyrészt korabeli és közvetlenül a háború utáni adatok és becslések alapján, évtizedek óta ismertek. A most elkészült adatbázis értékét és jelentőséget az adja, hogy ezen régóta ismert veszteségek közül, mintegy 241087 esetnek, immár pontosabb körülményeit is megismerhetjük. Röviden úgy is mondhatnánk, hogy a fenti esetekben eddig is tudtuk, hogy a nevezettek meghaltak, illetve megsebesültek, vagy eltűntek, most már azonban –szerencsés esetben– akár azt is tudhatjuk, hogy mely községben és melyik napon.

A HM HIM Hadtörténelmi Levéltár őrzi a M. Kir. Honvédség II. világháborús névszerinti veszteségjelentéseit, a HM HIM Központi Irattár pedig az ezekből készített veszteségi kartonokat. Az alapforrás a Honvédelmi Minisztérium 22. (veszteségi és hadifogoly), majd 1945-től 8. (veszteségi és nyilvántartó) osztályának anyaga. Ebben a veszteség körülményeinek pontos leírása mellett egyéb adalékok is találhatok (pl. melyik egészségügyi intézménynek adták le, vagy hol temették el a katonát). 

A katonai veszteség fogalmába nem csak a harcban elesett vagy egyéb okból meghalt (hősi halott) katona tartozik bele, de azok is, akiket eltűntként, sebesültként, sérültként, vagy betegként regisztráltak. Utóbbiak szintén megtalálhatók a veszteségjelentésekben, és így az azok alapján összeállított veszteségi lajstromokban is. 

Sajnos a II. világháborús veszteségi kimutatások közel sem teljesek: 1944 őszétől a Magyar Királyi Honvédség veszteségi nyilvántartó rendszere már csak igen akadozva működött, így a háború utolsó nyolc hónapjából számos veszteségi eset feldolgozatlan maradt.

A most elérhetővé tett veszteségi adatsorok három fő forrásból merítenek: a fentebb említett HM 22., majd 8. osztály veszteségi dokumentumai alapján készült 15 kötetes lajstromból, a kórházi halotti anyakönyvekből, valamint a Honvédelmi Minisztérium Jogi Főosztályának katonakereséssel kapcsolatos irataiból. 

Az adatok további kiegészítésére javasoljuk a https://hadisir.hu/hadisir-nyilvantarto honlap megtekintését.

Azonban felhívnánk figyelmüket, hogy eltérés lehet az adatbázisok között, mivel több különböző forrásanyagból dolgoztunk, azonban mindegyik korabeli és hiteles forrás. Az esetek többségében a rendelkezésünkre álló források nem elegendőek ahhoz, hogy az eltéréseket tisztázhassuk.

Amennyiben a II. világháborús magyar katonaveszteség összesített adatait nézzük, tisztában kell lennünk a következővel. Az adatszolgáltatás 1944 végétől bekövetkezett fokozatos megszűnése és a dokumentáció egy részének megsemmisülése okán csak „-tól -ig” adatok adhatók meg. A II. világháborúban (jelenlegi ismereteink szerint) a hősi halált halt magyar katonák száma mintegy 120.000–140.000 főre tehető, ami a hadifogságban elhunyt katonákat is hozzászámolva meghaladja a 200.000 főt, a harc folytatásából végleg kiesett sebesültek 90.000–100.000 főt számlálnak, eltűnt 120.000–130.000 fő, míg hadifogságba (beleértve a keleti és a nyugati hadifogságot) hozzávetőlegesen 500.000–700.000 katonánk esett.

Ehhez tartozik még több dolog, közülük kettőt emelünk ki. Tovább bonyolítja a számítást egy-egy katona előfordulása több forrásban, még a Veszteségi lajstrom tizenöt kötetén belül is. Ezeket az eseteket a „Megjegyzés” rovatban vagy a „Valószínűleg azonos” vagy az „Elképzelhető, hogy azonos” kategóriával jelöltük, megadva azok forrását (lajstromszám, sorszám) is. S akkor még nem is említettük ugyanazon személy családnevének nem egyszer előforduló, eltérő írásmódját. A másik probléma a „hadifogság”-ba került és az „eltűnt” katonák száma. Volt olyan eset, amikor egy katona fogságba esett, de meg tudott szökni és újra harcba vetették vagy volt egységénél vagy egy másiknál, majd egy idő után újra fogságba esett. A számítások elvégzésekor ez kettő hadifogoly, ám valójában csak egy, ha a két fogságba esési (veszteségi) eset két különböző listába került be. Az „eltűnt” pedig a nyomtalanul és véglegesen eltűnteken túl lehet például „hadifogság”-ba esett (csak éppen ezt nem tudták róla a veszteségi jelentés elkészítésekor), de lehet akár „elesett” is (ha hősi halálának nem maradt élő szemtanúja és a harcmező a harc végén az ellenfél birtokában maradt).

Ahogy az első világháborúban, úgy a második világégésben is, sokszor már a korabeli veszteségjelentések sem voltak teljesen pontosak. Éppen ezért a https://ivh-katonahoseink.militaria.hu/ adatbázishoz hasonlóan, a most közreadott veszteségi adatsorok esetében is számítunk a rokonok, hozzátartozók segítségére. Amennyiben a leszármazottaknak rendelkezésükre áll hiteles, korabeli dokumentum, ennek digitális másolatának beküldésével kezdeményezhetik a közzétett adatok pontosítását.