A tatárjárást követő korszakban kapott birtokadományokért cserébe a nemesség tagjaitól már elvárták, hogy lóval és páncéllal vonuljanak hadba. Erre elsősorban a régi, nyugatról érkezett előkelő jövevények (advenae) leszármazottai álltak készen, mivel ők már évszázadokon keresztül a nehézlovas harcmodor szerint katonáskodtak.
A nehézlovas harcmodor legfontosabb eszköze a lándzsa volt, de ez találat esetén vagy eltört vagy az ellenfélben maradt, így szükség volt egy azonnal használható másodfegyverre is, ezek közül a legkézenfekvőbb a kard volt. A nehézlovas testén térdig érő vászonkabátot hordott, melyen a vágások és nyilak ellen láncing nyújtott védelmet, fejét merev lemezekből készült, béléssel ellátott fazéksisak óvta.
