Báró Szurmay Sándor (1860–1945) vezérezredes érdemdús első világháborús pályafutásáról szeretnénk áttekintést adni, akinek elismertségét jól tükrözi személyes hagyatéka, amely az I. világháborús állandó kiállításunkban élőben is megtekinthető.
A Krassó-Szörény megyei Németbogsáni születésű, Szegeden nevelkedett ifjú a lugosi 18. honvédzászlóaljban szolgált és e kötelessége teljesítése közben kapott kedvet a katonáskodáshoz. A Ludovika Akadémia befejezését követően hadnaggyá nevezték ki, 1886-ban kitüntetéssel elvégezte a felső tiszti iskolát, majd 1889-ben ugyancsak, mint első eminens a bécsi hadi iskolát is. Főhadnagyként a budapesti negyedik hadtestparancsnokságnál szolgált, ahonnan 1891-ben századosi ranggal a honvédelmi minisztériumba került. Katonai cikkei általános feltűnést keltettek, amikor pedig megírta a honvédség fejlődésének történetét, a legkiválóbb katonai írók sorába emelkedett.
A minisztériumban gyorsan haladt előre egészen az ezredesi rangig. A honvédség szervezésének, újraorganizálásának nagy munkájában kiemelkedő szerepet töltött be, érdemeiért vezérőrnagyi rangban a minisztérium vezérkari csoportjának élére állították.
Szurmay altábornagyként 1914 novemberében vette át a magyar királyi 38. honvéd gyaloghadosztály irányítását. Csapatait sikerrel vezette Homonnánál, Uzsoknál, majd Zborónál és Bártfánál, illetve a limanova-lapanówi csata során. Hadvezéri pályafutásának legtöbb dicsőséget eredményező haditette az Uzsoki-hágó 1915. áprilisi megvédelmezése volt: hadseregcsoportjával véres harcok árán sikerült megakadályoznia, hogy az oroszok újra elfoglalják a stratégiai jelentőségű hágót. Ezért 1917 augusztusában megkapta a Mária Terézia Katonai Rend lovagkeresztjét, a bárói rangot (1918 májusától uzsoki előnévvel), valamint a gyalogsági tábornoki előléptetést. A Szurmay-csoport 1915-ben részt vett a gorlicei áttörés következtében hátráló oroszok üldözésében, majd a Dnyesztertől délre zajló, véres küzdelmekben. Az átcsoportosítás folytán 1916 áprilisában felállt Szurmay-hadtest a Bruszilov-offenzíva részét képező lucki áttörés nyomán védekező, elhárító harcokban vett részt Volhíniában. 1917 februárjában I. (IV.) Károly felmentette hadtest-parancsnoki beosztása alól és magyar honvédelmi miniszterré nevezte ki. E tisztségét a háború végéig betöltötte.
Kitüntetései közül a 38. honvéd gyaloghadosztály parancsnokaként kifejtett tevékenységéért kapta meg a Katonai Érdemkereszt II. osztályát hadidíszítménnyel. Az Uzsoki-hágó sikeres védelmével érdemelte ki a Vaskorona Rend I. osztályát hadidíszítménnyel, majd a róla elnevezett hadseregcsoport további harcaiért 1916 májusában az uralkodó a Lipót Rend I. osztályát hadidíszítménnyel adományozta részére.
Szurmay tábori sapkája a háborús évek jellegzetes tábornoki fejfedője, tábori szürke szövetből készült, a háború folyamán divatba jött alacsony szabásban. Bőr szemernyője szürkére lakkozva, akár a viharszíj, amely ezeken a fejfedőkön már nem funkcionális elem, csak dísz volt. Az egykori tulajdonos kilétére a bőr izzasztópántra tűzött monogramjelző betűk utalnak.