Nádasi Tersztyánszky Károly vezérezredes (Szakolca, 1854. október 28. – Bécs, 1921. március 7.) az osztrák-magyar haderő egyik legmagasabb rangú magyar származású tábornoka volt. Személyiségét nagy ambíciók és összeférhetetlenség jellemezte, míg karrierjét magas rendfokozata ellenére balszerencse kísérte.
A bécsújhelyi katonai akadémia (1873-77), illetve a Kriegsschule (1880-82) elvégzése után a Vezérkarhoz került. 1912 őszén a budapesti IV. hadtest és egyben a magyar főváros vezénylő tábornoka lett.
Munkáját az alárendeltségébe tartozó egységek megszemlélésével kezdte meg. Változtatási kényszere és a szolgálati szabályzat betű szerinti betartatása egy idő után a vicclapok állandó szereplőjévé avatta a hadtestparancsnokot, legnagyobb visszhangot kiváltó intézkedéseként meg akarta szabni, hogy a katonák társaságában tartózkodó nők szoknyája mennyire lehet felsliccelve.
Viszonya a főváros civil lakosságával a későbbiekben is kellően terhelt maradt. Kellemetlenséget szült a Vérmező nyilvános használatával szemben kialakult konfliktusa és a híres „kaszinó-affér”, amelynek végén kénytelen volt párbajra hívni Szmrecsányi György ellenzéki képviselőt.
Az első világháborúban előbb a szerb, majd a galíciai hadszíntéren harcolt. A Lemberg környéki harcokban véghezvitt sikeres haditettei alapján benyújtotta kérelmét a Katonai Mária Terézia Rend kiérdemlésére, de azt örök szívfájdalmára soha nem kapta meg. 1915 májusában a Monarchia balkáni haderejének parancsnoka lett. 1915 őszén konfliktusba került a délvidéki magyar kormánybiztossal, ezért felmentették a 3. hadsereg parancsnoksága alól.
1916 nyarán átvette a 4. hadsereg parancsnokságát, amit a 3. hadsereg parancsnokságára cserélt el, ahonnan 17 nap után, többek között Tisza István nyomására eltávolították. Tersztyánszky sokáig a miniszterelnök beavatkozásában látta karrierje kisiklásának legfőbb okát.
1917 tavaszától ismét a 3. hadsereg parancsnokának mondhatta magát, de az év nyarán ismét rosszkor volt rossz helyen: a Kerenszkij offenzíva következményeként felmentették, és saját kérésére a bécsi lovas testőrség vezetését bízták rá.
Az összeomlás napjait és az egyre erősödő antimilitarista hangulatot is a császárvárosban élte át. Végül csökkent a feszültség és az egykori Monarchia tábornoki karával együtt 1918. december 1-jén nyugdíjazták. Úgy érezte, hogy az összeomlással minden odalett, ami életének értelmet adott. Feleségével 1920-ban visszatért Bécsbe, ahol továbbra is lakhatási gondokkal kellett megküzdeniük. Épp egy bécsi étteremben vacsorázott, amikor egy tolvaj ellopta a kabátját, Tersztyánszky megfázott hazafelé a hidegben és pár hónappal később tüdőgyulladásban elhunyt. 1921 tavaszán bekövetkezett halála után a bécsi Zentralfriedhofban temették el.
Fotó: Tersztyánszky Károly vezérezredes, a 8. cs. és kir. huszárezred tulajdonosa