A MiG-21 vadászrepülőgép a hidegháború egyik klasszikus fegyvere: 1950-es évekbeli kifejlesztését követően számos rendszeresítő ország légierejénél még 2020-ban is hadrendben van, egyszerű, nagy tömegben gyártott, jellegzetes deltaszárnyas kialakítású, gázturbinás sugárhajtóművel és utánégetővel, illetve katapultüléssel ellátott, egyszemélyes légiharceszköz.
Fejlesztése az 1950-es évek első felében kezdődött a Szovjetunióban, a cél a MiG-15, -17, -19 széria jelentette vadászgépek lecserélése volt. A már formavilágában is rendkívül modernnek ható típus első felszállására 1956 elején került sor, a végleges, rendszerbe állított első széria első darabjait pedig 1959-ben gyártották, s fokozatosan a Varsói Szerződés tagországainak első számú vadászgépévé vált hosszú időre. Fedélzeti lokátorral rendelkezett, fegyverzetét 30 mm-es gépágyú, infravörös önirányítású, illetve félaktív lokátoros önirányítású légiharcrakéták, valamint nem irányított rakétákat tartalmazó rakétakonténerek alkották, de hordozhatott különböző repesz-, gyújtó- vagy akár atombombát is. A kínai variáns F-7 példányait nem számítva összesen több mint 10 ezer darabot gyártottak 30 altípusban, a Szovjetunión kívül, Indiában és Csehszlovákiában. Ez a legnagyobb darabszámban gyártott gázturbinás sugárhajtóműves vadászrepülőgép a repülés történetében.
A típus közel félszáz ország légierejében teljesített, vagy teljesít még 2020-ban is szolgálatot. Gyakorlatilag szinte mindenütt ott volt a hidegháború legforróbb pillanataiban Korea után: Vietnámban és Afganisztánban egyaránt szerephez jutott. Ezek mellett számos helyi konfliktusban is harcoltak MiG-21-esek: a közel-keleti arab-izraeli háborúkban, az indiai-pakisztáni konfliktusban, az iraki-iráni háborúban, a délszláv polgárháború idején, Etiópia és Eritrea csatározásaiban. Érdekesség, hogy az 1977 nyarán zajlott egyiptomi-líbiai légi összecsapások során az egyiptomi MiG-21-ek amerikai Sidewinder rakétákkal lőttek le líbiai MiG-23 és Mirage vadászgépeket.
A Magyar Néphadsereg légiereje 1961-től repülte a típust, összesen 261 példányt kaptunk a Szovjetuniótól. Ezek a gépek a taszári, kaposvári és kecskeméti repülőezredeknél szolgálva látták el a magyar légtér védelmét, egészen 2000. augusztusi kivonásukig. Hazai üzemeltetése során összesen 74 db semmisült meg, 83 fő legénységből 51 fő tudott sikeresen katapultálni, 32-en azonban repülőhalált haltak. Az 1990-es évek elején taszári gépekből alakult egy bemutatókötelék is Égi Huszárok (Sky Hussars) néven, amely részt vett az 1992-es és 1993-as Royal International Air Tatoo nemzetközi légiparádén az angliai Fairfordban. Az 1904-es oldalszámú gép ekkor kapta a sárga Cápeti festést. (Nevét egy akkoriban népszerű francia rajzfilmsorozat egyik szereplője után kapta.) Cápeti a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményébe tartozik és a RepTár Szolnoki Repülőmúzeumban van kiállítva. Intézményünk további példányokkal is rendelkezik a különböző altípusokból, ezek az ország különböző pontjain vannak kiállítva nyilvánosan (NKE, RepTár, Kecel, Zánka, Taszár), vagy alakulatoknál (Tápiószecső, Szolnok, Pápa, Kecskemét).
Műszaki adatok:
Hossz: 13,46 m
Szárnyfesztáv: 7,15 m
Magasság: 4,71 m
Tömeg (változattól függően): 4,8-5,9 t
Max. felszállótömeg (változattól függően): 6,8-10,1 t
Hajtómű: Tumanszkij R-11F-300, ill. R-25-300
Tolóerő: 38,2 kN (utánégetővel: 53,4 kN), ill. 40,2 kN (utánégetővel: 69,6 kN)
Max. sebesség (változattól függően): 2125 -2230 km/h
Hatótávolság (változattól függően): 1000-1370 km
Legnagyobb repülési magasság (változattól függően): 17,3-19 km
Fegyverzet: 1 db 30 mm-es NR–30 gépágyú vagy 1 db GS–23 gépágyú; infravörös önirányítású vagy félaktív lokátoros önirányítású légiharcrakéták (akár 6 db); levegő-föld rakéták; nemirányított rakéta indító konténerek; repesz- és gyújtóbombák, taktikai nukleáris fegyverek
