Görgei Artúr

Görgei Artúr 1818. január 30-án a szepességi Toporcon látta meg a napvilágot, elszegényedett nemesi családban. 1832-ben hadapródként került a császári királyi hadseregbe, majd a tullni utászkari iskolában tanult. 1837-1842 között a bécsi magyar királyi nemesi testőrségben szolgált, majd főhadnagyi rangban a 12. huszárezredhez került. 1846-ban rangjának megtartásával kilépett a hadseregből. Prágában az egyetemen kémiai tanulmányokat folytatott és diplomázott. 1848-ban hazatért Magyarországra.

A forradalom és szabadságharc szolgálatában századosként, kiváló szervezőkészségének köszönhetően először egy gyutacs- és csappantyúgyár felállítására tett javaslatot, majd augusztusban kinevezték a tiszáninneni önkéntes mozgó nemzetőrség parancsnokává, valamint honvédőrnaggyá. Josip Jellačić horvát bán támadása idején a Csepel-sziget védelméért felelt, és nagy visszhangot váltott ki tettével, amikor az ellenséggel kollaboráló Zichy Ödön grófot haditörvényszék elé állíttatta és kivégeztette. Perczel Mór ezredes irányítása mellett, vállalva felettesével a konfliktust, vezetői képességeit is megcsillantotta az ozorai diadal idején, ekkor ezredessé, majd titokban vezérőrnaggyá léptették elő, de ez utóbbi kinevezését nem hozták nyilvánosságra. Október közepén a feldunai hadsereghez vezényelték, ahol dandárparancsnoki beosztást töltött be. A hadsereg parancsnokságát Móga János altábornagy lemondása után vette át, s a táborban lévő Kossuth ekkor hozta nyilvánosságra a tábornoki kinevezését. A császári főerők decemberben meginduló támadása elől hátrálásra kényszerült. Amikor pedig a főváros megvédésre sem volt esély, a magyar sereg egy részét a felvidéki bányavárosok felé vezette, időt nyerve a honvédsereg sorainak rendezésére. Ekkor adta ki váci kiáltványát, melynek üzenete sokkal inkább a magyar sereg egyben tartását és moráljának javítását célozta, semmint politikai állásfoglalás volt.

Henryk Dembiński, majd Vetter Antal rövid fővezéri tevékenysége után Görgei lett a magyar fősereg fővezére, és a tavaszi hadjárat során több csatában és ütközetben legyőzve a császári csapatokat, felszabadította az ország jelentős részét. A hadjárat a budai vár május 21-i bevételével lett teljes. Kossuth a tavaszi hadjárat végén felkérte a fővezérség mellett a hadügyminiszteri poszt betöltésére is. A nyár folyamán megérkező orosz cári csapatok nyomasztó túlereje miatt a Vág mentén próbált a császári csapatok ellen sikereket elérni, eredménytelenül. Bár a július 2-ai komáromi csatában súlyos fejsebet kapott, seregét bravúrosan a külső hadászati vonalon levezette Aradra, ott értesült a Temesvár melletti döntő vereségről. Görgei és Kossuth augusztus 10-i megbeszélése után, minisztertanácsi döntés alapján megkapta a katonai és a polgári teljhatalmat, az augusztus 11-i haditanács pedig a feltétel nélküli fegyverletétel mellett döntött, amelyre az orosz sereg előtt augusztus 13-án, a szőlősi síkon került sor.

 

A szabadságharc végén a cár követelésére amnesztiát kapott, de a karintiai Klagenfurtba internálták, ahonnan csak 1867-ben térhetett haza. Előbb különböző munkákat vállalt, majd a kormánytól kapott altábornagyi nyugdíjából élt. 1916-ban legnagyobb katonai sikerének évfordulóján, május 21-én, Budapesten hunyt el.

Már közvetlenül a szabadságharc bukását követően szárnyra kelt a vád, hogy Görgei elárulta a szabadságharcot. Az árulás vádjának nyomatékot Kossuth 1849. szeptember 12-i vidini levele adott: „Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által. Ó, hogy ezt megértem, s mégsem szabad meghalnom. Görgeit felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.” A levél valódi célja az volt, hogy Kossuth érvénytelenítse saját lemondását a kormányzóelnökségről. Görgei saját védelme érdekében is írta meg visszaemlékezéseit a szabadságharcról „Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben” címmel. Hosszú élete során kénytelen volt együtt élni az árulás alaptalan vádjával, napjainkra a magyar történetírásnak sikerült az áruló Görgei képét kiirtani a köztudatból.

Az alábbi videón Dr. Hermann Róbert hadtörténész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnok tudományos helyettesének előadását tekinthetik meg, melynek címe: Görgei Artúr, mint hadvezér.