Csókakő vára

Csókakő a Vértes-hegységben, a Csák nemzetség szállásterületén épült fel. Miután központjuk, Csákvár (Oroszlánkő) elpusztult a tatárjárás alatt, ezért az ezt követő időszakban kővárakból álló védőgyűrűt építettek ki székhelyük körül. Ezen vértesi várakhoz tartozik például Gesztes, Vitányvár, valamint Csókakő is, mely a tihanyi apátság 1055-ös alapítóleveléből jól ismert fehérvári hadiutat ellenőrizte. A Csákok uralma ezen a vidéken jelentősen megszilárdult, hozzájárulva növekvő hatalmukhoz az országban.

A vár első írásos említése egy 1299-es oklevélből származik, habár más forrás 1287-et is említ. Az 1299-es levél a vár megvételéről tanúskodik, ekkor került a Csákok dudari ágától a család trencséni ágából származó István tulajdonába. Ekkortájt épülhetett a négyszögletes alaprajzú felsővár a palotával és a kétszintes öregtoronnyal. Ennek a toronynak az érdekessége, hogy bejárata nem a földszinten, hanem az emelet magasságában helyezkedett el, amihez valószínűleg létra segítségével lehetett feljutni.

Az Árpád-ház férfiágának kihalása utáni belharcok a vár sorsára is kihatottak. Csák Máté 1321-es halála után Anjou I. Károly király (1308–1342) azon volt, hogy ne alakulhasson ki még egyszer a Csákokéhoz hasonló kiterjedésű hatalmi tömb, mely az uralkodóval vetekedhetne. Ennek köszönhetően 1326-ban Csókakő, más vértesi várakkal együtt, (birtokcserével) királyi kézre került. Ezt követően Csókakő várnagyai egyben Fejér vármegye ispánjai voltak.

A vár egészen a 15. századig királyi birtok maradt, amíg 1430-ban Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) adományának jóvoltából Rozgonyi II. Istvánhoz került. Rozgonyi István együtt harcolt Zsigmonddal Galambóc várának 1428-as ostrománál, ahol felesége, Szentgyörgyi Cecília hajókkal érkezett támogatásukra, megsegítve a visszavonulást és megmentve férje és Zsigmond életét. Ennek jutalmául kapta meg Csókakőt a Rozgonyi család, amit Hunyadi Mátyás 1470-ben megerősített.

A Rozgonyi család alatt a várat jelentősen kibővítették: kiépült a felsővárat körbe ölelő alsóvár, várkápolnával, több műhellyel, raktárépülettel. A lehetséges támadásoknak jobban kitett nyugati oldalon felépült egy többszintes kaputorony, és a falvastagság is itt volt a legnagyobb a maga 6 méterével. Csókakő ekkor élte fénykorát, impozáns erődként uralva a 228 méter magas, sziklás magaslatot.

1490-ben a vár visszakerült az udvar kezére és innentől kezdve viszonylag gyakran cserélődtek a tulajdonosai: Corvin János, Egerváriak, Gergellaki Buzlayak, 1515-től pedig a Kanizsaiak. Amikor a család férfiága kihalt, Kanizsai Orsolyát 1532-ben Szapolyai János (1526–1540) fiúsította, ezzel ráhagyományozva a birtokot. Így, miután Nádasdy Tamás 1533-ban feleségül vette Kanizsai Orsolyát, Csókakővel együtt több vár is a birtokába került.

A mohácsi csata (1526) utáni oszmán hódítás következtében Csókakő is végvár lett, valamint a kettős királyválasztást követő belharcokban többször cserélt gazdát, míg 1544-ben a török kezére került. A 16-17. században nem egyszer találjuk hol oszmán, hol keresztény kézen, végül 1687-ben került véglegesen vissza a Magyar Királysághoz. Ezt követően a vár katonai jelentősége megszűnt és lassú pusztulásnak indult.

Az 1960-as évek feltárásai után az 1990-es években megindult a vár megmentése és részleges felújítása, melyek mind a mai napig tartanak. 2014-ben megújult az alsóvár felvonóhidas kaputornya, a délnyugati falszakasz, valamint a várkápolna, a felsővár rekonstrukciója pedig 2018/19-ben folytatódott.