Magyarországon a belgrádi fegyverszünet aláírásától a békediktátum határozatait ellenőrző Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottság létrejöttéig több katonai misszió teljesített szolgálatot, amelyek a fegyverszünetet és más megállapodásokat felügyelték, előkészítő tárgyalásokat folytattak és nagyhatalmi érdekeket képviseltek. Ezek közül az alábbi három volt a legfontosabb.
A Vix-misszió
Mivel a padovai fegyverszünet nem tartalmazott utalást arra vonatkozóan, hogy Magyarországnak milyen területeket kell kiürítenie a balkáni arcvonalon, a francia Franchet d’Esperay tábornok által vezetett balkáni francia haderő – szerb egységekkel kiegészülve – 1918. november elején továbbnyomult észak felé. Az életbevágó kérdések tisztázására Károlyi Mihály miniszterelnök vezetett delegációt Belgrádba, ahol november 13-án aláírták azt a dokumentumot, amely jelentős területek átadása mellett megszabta, hogy a magyar haderő hat gyalog- és két lovashadosztályból állhat, amelyeket csak a belrend fenntartására alkalmazhattak. A trianoni békediktátum aláírásáig ez volt a meghatározó alapdokumentum, amely mérvadó volt a haderő szervezéséhez, feladatainak meghatározásához.
A belgrádi konvenció ellenőrzésére, illetve egy francia hadosztály budapesti bevonulásának előkészítésére november végén Fernand Vix alezredes vezetésével antant misszió kezdte meg tevékenységét a magyar fővárosban. Bár Budapest francia megszállása elmaradt, a misszió maradt, hogy a fegyverszünet előírásainak tiszteletben tartását ellenőrizze. A misszió mérsékelt sikerrel járt: a szembenálló felek gyakran hágták át a szerződésben foglaltakat. A misszió vezetőjének nevét az általa a magyar kormánynak 1919. március 20-án átadott Vix-jegyzék tette ismertté.
Fernand Vix alezredes, a francia katonai misszió parancsnoka a budai Várban, 1919. Őrségben francia szpáhi katonák.
Az olasz misszió
1919 elején Budapesten francia, Bécsben olasz katonai misszió működött. A két bizottság közötti összeköttetés fenntartására, valamint az olasz érdekek képviseletére az olaszok is delegáltak tagot a Vix alezredes által vezetett budapesti misszióba. Miután március végén a kommunista hatalomátvétellel szembeni tiltakozásul a Vix-misszió elhagyta Budapestet, május elejétől Magyarországon az olaszok képviselték az antant hatalmak és természetesen saját politikai és gazdasági érdekeiket.
A bécsi olasz misszió budapesti delegációja új parancsnoka, Guido Romanelli tüzér alezredes május 12-én érkezett a magyar fővárosba. Romanelli a budapesti olasz katonai bizottság vezetőjeként a magyarországi leszerelést, a fegyverszünet feltételeinek betartását ellenőrizte, egy olyan időszakban, amelyben a fegyverszüneti konvenció kereteit egyik szembenálló fél sem vette komolyan. Az olasz misszióvezető mandátuma sem volt egyértelmű, megbízatását nem a párizsi békekonferenciától, csak a bécsi olasz misszió vezetőjétől kapta. Mindenesetre az olasz jelenlét egyértelműen arra irányult, hogy stratégiai partnert keressenek Magyarországon a délszláv érdekekkel szemben.
Az olasz misszió vezetőjének legjelentősebb tette június végére tehető. 1919. június 24-én Lemberkovics Jenő százados felkelést szervezett a vörös hatalommal szemben. Az ellenforradalom a Ludovika Akadémia mellett különösen a Vilmos főherceg laktanya tisztjeire, valamint az Óbudán tartózkodó folyami monitorok és őrnaszádok tisztikarára számított. A nem kellően előkészített ellenforradalmi lázadást leverték, vezetőit elfogták, Lemberkovics századost kivégezték. A statáriális bíróság nyolc tisztet ítélt halálra, az akadémistákat pedig megtizedelés fenyegette. Romanelli június 26-án jegyzékben szólította fel Kun Bélát, hogy ne hajtsák végre az ítéleteket, mert a szövetséges hatalmak mindenkit személyesen felelősnek tekintenek, aki a figyelmeztetés ellenére járna el. Az Antantra való hivatkozás ugyan nem állta meg a helyét, de Romanelli célt ért. Rövid jegyzékváltás után a kommunista vezetés másnap visszavonta eredeti ítéletét, így megmentve a lázadás vezetőit és a ludovikásokat, akiket fiatal korukra hivatkozva elengedtek.
Guido Romanelli alezredes, az olasz misszió vezetője
A Szövetségközi Katonai Bizottság, az Antant tábornoki missziója
Magyarország keleti fele és a főváros román megszállására válaszul az Antant bizottságot küldött Budapestre. A szövetséges hatalmak négy tábornokának vezetésével a missziónak az volt a feladata, hogy megpróbálják helyreállítani a rendet, és megakadályozzák, hogy a román csapatok kirabolják az országot. A négy tábornok Harry Hill Bandholtz (Amerikai Egyesült Államok), Reginald Gorton (Nagy-Britannia), Jean César Graziani (Franciaország) és Ernesto Mombelli (Olaszország) voltak. Augusztus 16-án Gheorghe Mărdărescu tábornok, a magyarországi román csapatok parancsnoka megkapta a misszió utasításait: azonnal szüntessék be a rekvirálást és szolgáltassák vissza tulajdonosaiknak az összes, jelenleg román kézben lévő magántulajdont; a román kormány szolgáltasson teljes listát valamennyi hadi-, vasúti és mezőgazdasági anyagról, élőállat-állományról vagy bármiféle tulajdonról, amelyet a román erők Magyarországról eltulajdonítottak. A felszólítás mérsékelt sikerrel járt, de a tábornokok jelenléte és tárgyalásai alapvetően hozzájárultak a helyzet megoldásához. A tábornoki misszió 1920 februárjában távozott az országból.
Harry Hill Bandholtz amerikai, Ernesto Mombelli olasz, Constantin Dumitrescu román, és Reginald Gorton angol tábornok (balról-jobbra)