A cseszneki vár

A tatárjárás pusztításának 1242-es elvonulása után új várépítési hullám indult meg, melynek következtében a kőből épült erősségek váltak dominánssá a Magyar Királyságban. Ennek a hullámnak eredménye a Bakonyban található cseszneki vár is, melynek pontos keletkezéséről jelenleg csak találgatni lehet. Az egyik legvalószínűbb feltételezés, hogy IV. Béla király uralkodása alatt, valamikor az 1260-as években épülhetett Bána nembeli „Cseszneki” Jakab, királyi kardhordozó irányítása alatt. Első írott említése 1281-ből, első okleveles említése pedig 1300-ból származik, mely szerint Jakab fiai felosztották maguk között a birtokot, de a várat közösen kezelték.

A vár az Árpád-korban királyi udvarbirtoknak számító bakonyi erdőispánság területén, impozáns sziklaoromra épült. Az erdőispánság a 15. századig nem volt része a vármegyerendszernek, hatalmas, vadállományban gazdag erdőségei felett pedig a bakonyi ispán (avagy a bakonyi vadgróf) által felügyelt vadászok, erdőóvók, stb. gondoskodtak. Ennek a területnek védelmére épült a ma is látható cseszneki vár, amely mindemellett a Győrbe vezető sóút felett is őrködött.

Az Árpád-ház férfiágának kihalása a vár és környéke sorsára is kihatott és többször gazdát cserélt. Hivatalosan 1323-ban került a Csák nemzetség birtokába, igaz, magát a várat már az 1300-as évek elején elfoglalták, de Cseszneki Jakab leszármazottjai peres úton visszaszerezték tőlük, hogy aztán birtokcsere és 100 ezüstdénár fejében eladhassák a Csákoknak. Nem maradt sokáig a kezükön, mivel 1326-ban Anjou I. Károly több másik várral és birtokkal egyetemben saját fennhatósága alá vonta és királyi birtok is maradt egészen 1392-ig, amikoris Luxemburgi I. Zsigmond az akkoriban nagy hatalommal bíró és az uralkodóhoz közel álló Garai-családnak adományozta.

A Garaiak alatt a várat teljesen újjáépítették. A régi erősséget egészen alapjáig bontották el és az 1420-as évekre emelték a helyére a korszerűnek számító gótikus uradalmi központjukat. Zárt udvar, négy- és ötszögű tornyok jellemezték, a keleti és nyugati szárnyat pedig fallal kötötték össze, valamint falszorost emeltek az épületek köré, egy kapuval és felvonóhíddal kiegészítve a vár északnyugati oldalán. Ezzel kiépült az alsóvár, ahol minden bizonnyal istállók, műhelyek és a gazdasági udvar kapott helyet. Csesznek a 15. század alatt élte virágkorát és a Garaiak kedvelt rezidenciája lett.

A család kihalásával 1483-tól Hunyadi I. Mátyás Szapolyai Istvánnak adományozta, kinek fia, Szapolyai János királlyá választása után Török Bálintnak adta. A mohácsi csatát követő kettős királyválasztás miatt azonban párhuzamos és egymással is ellentmondó rendelkezéseket is láthatunk. Szapolyaival egyidőben Habsburg I. Ferdinánd Lengyel Jánosnak adományozta Cseszneket, a két király közti háborúban pedig többször is gazdát cserélt, amíg ismét (Habsburg) királyi kézre nem került. Az 1500-as évek derekától az akkorra egyre korszerűtlenebbnek számító Csesznek már végvárként állja útját az oszmán terjeszkedésnek, Veszprém 1552-es elestével pedig egyre nő jelentősége. Lehetséges elbontását maga Miksa főherceg sem támogatta.

1561-ben Wathay Lőrinc kapitánysága alatt a helyőrség sikeresen visszaverte az oszmán támadást és keresztény kézen is maradt egészen 1594-ig, amikortól négy évig az oszmánok megszállás alá tudták venni. 1598-ban a védők ellenállás nélkül átengedték a várat a közelgő keresztény csapatoknak. Ezt követően 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadvezérei foglalták el.

A vár utolsó nagy építkezései az Esterházy családhoz köthetők, akik 1636-tól részlegesen, majd 1645-től teljes mértékben birtokba vehették és 1947-es állami kézbe kerüléséig hozzájuk is tartozott. 1683-ban rövid időre Thököly Imre, majd 1705 és 1709 között II. Rákóczi Ferenc katonái tartották birtokukban, a harcok elmúltával azonban ismét az Esterházyak irányítása alá került és a 18. század első felében korszerű átalakításokon esett át, immáron elsősorban nem katonai, hanem barokkos főúri rezidenciaként. 1780-ban a család inkább a kényelmesebb rédei és bakonyoszlopi kastélyokat használta, Cseszneket pedig egyre inkább elhanyagolták. A várat 1810-ben földrengés, 1820-ban pedig egy villámcsapás okozta tűzvész súlyosan megrongálta, köveit pedig apránként elhordták.

A 20. században komoly régészeti feltárások, valamint részleges helyreállítások is folytak, a vár pedig mind a mai napig népszerű turistalátványosság és ideális kirándulócélpont, falai között pedig rendszeresen megrendezésre kerülnek a Cseszneki Várjátékok.

A vár legfőbb részei az úgynevezett felső, avagy belső vár, amely a sziklagerinc legmagasabb részén látható; a belső falszoros; a keleti torony, amely a déli oldalon, külön sziklacsúcsra épült és egy híd kötötte össze a belső résszel; a felső vár nyugati, alacsonyabban fekvő előterében kiépült külső vár; valamint később, az újkorban épült alsó vár.